Hagyományőrzés és hagyományteremtés. Budapest, 2010. december 8.

Hagyományőrzés és hagyományteremtés címmel tartotta a 2010-es esztendő utolsó rendezvényét a PSZE – a Hírközlési Múzeumi Alapítvánnyal közösen – a Postamúzeumban. Ez a szakmai nap volt a harmadik ilyen közös rendezvény, s ennek apropóját a magyar távíró-szolgáltatás létrehozásának 160. évfordulója adta.

Dr. Horváth Sándor PSZE-elnök megnyitója után Egervári László, az alapítvány kuratóriumának elnöke is üdvözölte a szép számú hallgatóságot. A már hagyományosnak tekinthető Adventi Szalon alkalmából érdekes előadásokat hallgathattak meg a résztvevők.

2010-12-08-001

Egervári László, a Hírközlési Múzeumi Alapítvány ügyvezető igazgatója előadásában részletesen foglalkozott az alapítvány irányítása alá tartozó valamennyi, postai és hírközlési értékeket bemutató múzeum helyzetével és mindazoknak a hagyományőrző tárgyaknak a bemutatásával, amelyek a magyar postai és távközlési szolgálat fejlődését reprezentálják.

2010-12-08-002

Ezt követően Makkai-Várkonyi Ildikó, a Postamúzeum igazgatója tartott érdekes, minden részletre kiterjedő előadást, bemutatva a Postamúzeumban kiállított tárgyi emlékek történetét, fejlődésének jelentősebb állomásait, és azt, hogy különösen a távközlés területén a magyar műszaki szakemberek milyen úttörő munkát és fejlesztéseket végeztek, és ezen keresztül milyen hatást gyakoroltak az európai posták fejlődésére.

2010-12-08-003

Nagy figyelmet keltett Szabó Jenő muzeológus előadása a Bélyegmúzeumban őrzött azon bélyegekről, amelyek elsősorban magyar politikusok, sportolók és az űrutazással összefüggő személyiségek arcképével jelentek meg. Felhívta a figyelmet ezeknek a bélyegeknek azon érdekességére, vajon helyes volt-e élő személyekről bélyeget kiadni, és nevezetesen azt, hogy milyen okok játszhattak szerepet annak idején kiadásban.

2010-12-08-004 2010-12-08-006 2010-12-08-005

Ezt követően közösen a rendezvény résztvetői megtekintették a Postamúzeum aktuális kiállítását.

2010-12-08-008 2010-12-08-009

A házigazdák vendégül is látták az érdeklődőket, hisz még egy évfordulót ünnepelhettek: ezekben a napokban volt 20 éves a Hírközlési Múzeumi Alapítvány.

A hasonló rendezvényeken megszokott arcok mellett azonban, sajnos, kevés fiatal volt jelen. A kiváló egyesületi és alapítványi munka mellett fontos célkitűzés lehet a jövőre nézve, hogy sokkal több fiatal szakember kapcsolódjék be ezekbe a színvonalas programokba.

Fotók: Hajdú József

Emléklap a résztvevőknek

2010-12-08-010-emleklap

Vélemények a rendezvényről

Bődy Enikő: Én már eleve örültem a Múzeumi Szakmai Napnak, mert mindig élmény a Postamúzeum kiállítása, csak hát az ember a rohanó élete mellett ritkábban jut el múzeumba, mint szeretne. Tökéletes volt a helyszín az év utolsó PSZE-s rendezvényéhez. Az előadások számomra nemcsak érdekesek voltak, hanem új információkkal is szolgáltak. A „bónusz” meglepetés pedig, ha még valakit nem kapott el a karácsonyi hangulat, biztos mindenki számára meghozta azt. Ja, és szuper ötlet volt a meleg citromos tea!!!!

Czuri Judit: Én, mint mindig, most is nagyon élveztem a programot. Sok szépet láttam, sok új érdekes információval gazdagodtam, rég nem látott Kollégákkal találkoztam nagy örömömre! Szívesen várom a további programokat! Nagyon köszönöm azoknak, akik létrehozták, és közreműködtek a program létrehozásában!

Varga Bótos Anna: Csak szuperlatívuszokban beszélhetek a programról. Nagyon tartalmasak voltak az előadások és a hozzá kapcsolódó diák. A múzeum látogatása mindig tartogat valami újat, újabb felfedezést. A vendéglátás pedig az adventi dekorációval, kínálattal nagyon jó hátteret és hangulatot teremtett. Az emléklap szép figyelmesség volt a szervezők részről. Köszönöm szépen a szervezést és a lehetőséget.

Tőke Lajosné: Köszönöm, hogy kíváncsiak vagytok a véleményemre. Nem tudom egy mondatban leírni, de talán nem leszek túl hosszú. Sajnos családi elfoglaltságaim miatt ritkán tudok részt venni a rendezvényeken, de erre az alkalomra nagyon vártam és készültem is rá…. Már amikor a múzeumba beléptem más volt a fogadtatás. Nem tudom leírni mitől volt más, de mindennek EMBERI arca volt. Már maga az épület. Amíg felmentem a lépcsőn az jutott eszembe, hogy ezt akarták eladni, ezt a csodálatos épületet? El akarták adni a múltunkat? Egyből Babits sorai jutottak eszembe:

„Múlt nélkül nincs jövő
S minél gazdagabb a múltad,
Annál több fonálon
Kapaszkodhatsz a jövőbe”

Amikor belépsz ebbe az épületbe, hangulata van, visszajönnek a régi dolgok. Már az ajtóban üdvözöltek, finom teával és harapnivalóval vártak, az elején még volt idő egy kicsit beszélgetni az ismerősökkel. Az előadás témaválasztása érdekes, az előadók felkészültek az előadások színvonalasak voltak. A napirend jól volt megszervezve, mert amikor már lankadt a figyelem, akkor átmentünk a múzeumi részbe és végig néztük a múltunkat. Nekem igazi élmény volt, mert amit láttam múlt volt, de ennek a múltnak 1967-től részese lehettem, és igen ott, akkor, azon a napon ismét büszke voltam erre. A múzeum körbejárását követően megvendégelték a résztvevőket, és alkalom nyílt az aznap látottak és hallottak megbeszélésére és kötetlen beszélgetésre. Leültem a belső szobába a sarokba egy süppedős kanapéra, és a finom teát iszogatva (köszönet a készítőjének, tényleg remek volt) néztem a teremben lévő embereket, akik beszélgettek, nevetgéltek, olyan volt, mint egy igazi családi összejövetel. Arra gondoltam, hogy igen, valahogy így kellene, elvégre valamikor mi egy nagy család voltunk. Igaz, hogy az elmúlt évtizedekben a család régi fénye és patinája egy kicsit megkopott, nem csak a családi ezüstöt adták el, hanem a polgári jólétet biztosító vagyon nagy részét is elherdálták, de ha újra érezni fogjuk, hogy együtt többek vagyunk és sokra képesek, talán ismét sikerülhet egy család lenni és a régi elismertséget visszaszerezni.

Simonné Eklics Gyöngyi: A rendezvényt én is nagyon színvonalasnak, rendkívül hangulatosnak tartottam. Már maga a helyszín különleges, ünnepi hangulatot adott a rendezvénynek. Testet-lelket melengető volt a mandarin-darabos tea és a finom pogácsák. A hangulatot remekül fokozta a karácsonyi háttérzene és dekorációk. Egervári úr előadása remek áttekintést adott a magyarországi múzeumokról, amelyek közül többet sikerült már meglátogatnom. Szabó Jenő kiváló beugró előadást tartott Csegezi Marika helyett, és rendkívül érdekes, egyedi megvilágításban beszélt a magyar bélyegekről. Nagyon szívhez szóló volt számomra Kobzos Kiss László zenélése, éneklése a gyertyafényben. Mindig nagyra értékelem a zenei “csemegéket”! Csatlakozva az előttem szóló kolléganőhöz, valóban érezhető volt itt az az családias hangulat, ami ritkán jelenik meg munkahelyünkön, holott napunk nagy részét együtt töltjük… Ezúton is nagyon szépen köszönöm a profi programszervezést és a tartalmas rendezvényt, vendéglátást!