2006. augusztus 1-jén éppen hatvan éve, hogy Magyarországon forgalomba került a ma is használatos fizetőeszközünk, a forint. Az eseményre emlékeztek a postás szakma dél-alföldi képviselői és helyi civil érdeklődők augusztus 1-jén a szentesi postatörténeti kiállítás helyszínén.
A pengő 1946 elejétől soha nem látott ütemben és mértékben értéktelenedett el. 1946 nyarán 50 milliárd pengővel volt egyenértékű az egy évvel korábbi 1 pengő vásárlóértéke, s megjelent a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegye, az egymilliárd-billió pengő. A kereskedelem és a pénzforgalom összeomlott, árut csak áruért lehetett cserélni.
Az új fizetőeszköz, a forint 1946. augusztus 1-jén jelent meg. Egy új forint négyszázezer-kvadrillió pengővel volt egyenértékű (a négyszázezer-kvadrillió leírva 29 nulla a 4-est követően). A régi pengő forintra váltása gyakorlatilag nem volt lehetséges. Az értéktelenné vált pengő-bankjegyek az utcaseprők lapátjára kerültek, otthon a gyerekek játszottak vele, vagy gyújtóspapírnak használták. Miután az új forint bevezetésének megfelelő árufedezete volt, sikerült helyreállítani a pénzforgalmat és a kereskedelmet, lassan kilábalt az ország a soha nem látott mértékű inflációból.
A Dél-Alföldi Postatörténeti Alapítvány, valamint a Postások Szakmai Egyesülete Szegedi csoportja a Szegedi Móra Ferenc Múzeummal közösen megemlékezést rendezett 2006. augusztus 1-én (kedden) Szentes 1. számú posta első emeleti postatörténeti kiállítótermében. A rendezvényen „60 éves a forint” címmel dr. Nagy Ádám, a Móra Ferenc Múzeum muzeológusa, numizmatikus idézte fel a forint megszületésének történetét.
A résztvevők az előadás után megtekintették a szentesi postatörténeti kiállítóteremben található magyar bankjegytörténeti gyűjteményt, amely az 1848-as Kossuth-bankótól az 1946-os forint megszületéséig mutatja be a hazai bankjegykiadás történetét.
dr. Lovászi József