Emlékezés Nátly József egykori országos fő-postaigazgatóra. Újszentiván, 2004. augusztus 4.

2004. augusztus 4-én a Postások Szakmai Egyesülete szegedi csoportjának 30-40 tagja állta körül megilletődötten az újszentiváni temetőben Nátly József, egykori magyar posta-főigazgató sírját.

Nátly József (1801-1871) síremléke az újszentiváni temetőben

A megemlékezés aktualitását két évforduló adta: az egyik, hogy Nátly József 155 évvel ezelőtt, éppen ezekben a napokban fejezte be országos posta-főigazgatói pályafutását, a másik hogy 133 éve hunyt el.

A koszorúzási ünnepség Pópity János szegedi feldolgozóüzem-vezető szavalatával vette kezdetét. Petőfi Sándor Respublika című versét mondta el, amely illett a helyhez, az évfordulóhoz. Ezután Tóth László, a PSzE szegedi területi csoportjának elnöke emlékezett Nátly Józsefre. Felidézte Nátly személyiségét és azt a történelmi kort, amelyben fontos szerepet vállalt. A megemlékezés zárásaként Kotroczó Dezső, Békéscsaba 1 posta vezetőhelyettese és Dicső Mária, a Kelet-magyarországi területi igazgatóság szegedi csoportjának vezetője helyezte el a Postások Szakmai Egyesülete képviseletében a kegyelet koszorúját Nátly József sírján. Ezt követően a község polgármestere fogadta a postások csoportját. A koszorúzáson, és ezen a kötetlen baráti beszélgetésen a postások és a helyi lokálpatrióták mellett részt vett Dr. Péter László ny. egyetemi tanár is, akinek jelentős szerepe van Nátly József emlékének fennmaradásában. „Mindörökké Szeged” című könyvében Nátly Józsfet az első szegedi tájszótár szerzőjeként méltatja. Az ő kezdeményezésére került évekkel ezelőtt az újszentiváni polgármesteri hivatal homlokzatára emléktábla, amely Nátly Józsefre emlékezteti az utókort.

Nátly József életrajza

Nátly József 1801. április 30-án a Torontál megyei Őscsanádon német családban született.

Családja jelentős szerepet töltött be a XVII. századtól, ősei 1636. február 12-én nemesi rangot kaptak II. Ferdinándtól. Édesapja, Josef D’ Nadl 1798. október 28-án az első újszentiváni német telepes, Nikolaus Biringer lányát, Margitot vette feleségül. E két család – a később idekerülő Schmerekkel együtt – látta el a postaszolgálatot Szeged-Temesvár között a XIX. század első felében.

Nátly József a Szegedi Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait. Már fiatalon az irodalom vonzásába került, verseket, nyelvészeti témájú tanulmányokat írt, foglalkozott kora közéleti és politikai irányzataival. A szülők postai elkötelezettsége révén viszont szinte természetes volt, hogy a postánál vállalt munkát. Mindössze 16 éves volt, amikor postai pályafutása elkezdődött.

Életében párhuzamosan volt jelen a posta és az irodalom, a magyar nyelv művelése. 1825-ben huszonnégy évesen, mint „Tsászári Kir. Posta Ügyellő” nyelvészeti tanulmányt adott ki Szegeden, melybe ezt az ajánlást írta: „KEDVES HAZÁMNAK fiúi tisztelettel”. A tanulmányban így írt a magyar nyelvről: „A nyelv olyan kints, mellyben, minden magát betsűlni tudó Nemzet büszkélkedik, melly által hírét, nevét, érdemét fenntartja, és magát más nemzetektől megkülönbözteti. A nyelv azon alapkő, mellyen a Nemzetnek épsége, virágzása és ditsősége nyugszik…”.

A postánál már akkor is elvárás volt a mobilitás. Nátly József Szegeden áll munkába, majd Budán, Varasdon, később Sopronban postatisztként tevékenykedett. Sopronban vármegyei táblabíróvá is megválasztották. Az 1840-es évek közepén került a Temesvári Postakerülethez ahol, – ugyanúgy mint a Varasdi főigazgatóságon – ellenőri beosztásban dolgozott.

Az 1848-as események jelentős változásokat hoztak a hazai postaszolgálatban. A pozsonyi országgyűlés által hozott, 1848. április 11-én a szentesített törvények alapján a postaszolgálat irányítása is a felelős magyar kormányhoz került. Ekkor a Klauzál Gábor által vezette Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium rögtön nekilátott a posta magyarosításának. A függetlenné vált magyar posta hivatalos nyelve természetszerűen a magyar lett. Klauzál május 26-án rendeletet adott ki a magyar nyelvű bélyegzők és a magyar címerrel ellátott pecsétnyomók használatára.  A kormány is nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a posta magyar nemzeti jellege minél jobban kidomborodjék. Sajnos ezek a törekvések döntően külsőségekben nyilvánultak meg. A szabadságharc első szakaszában a kormány mérsékelte a levéltarifát. A korábbi két távolsági fokozat helyett hármat állapítottak meg, és a díjtételeket az alsó fokozatban leszállították. A június 11-én kiadott III. t.c.-ben a miniszter elrendelte, hogy minden postatisztviselő a postaigazgatóságnál, minden postamester és kiadó pedig a megye alispánjánál tegyen esküt az alkotmányra. Ekkor a régi okmányokat bevonták, és helyettük újakat adtak ki. 1848. július 3-án Than Mór elképzelése alapján elkészült az első magyar bélyegkép terve. Sajnos azt az idő rövidsége, a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása miatt nem tudták kiadni, pedig forgalomba hozatalával a világon ötödikként nálunk jelenhetett volna meg bélyeg, megelőzve Ausztriát is, ahol 1850-ben adták ki az első postabélyeget. A nyelvtörténetben járatos szakemberek szerint több magyar postai szakszó is 1848-ból származik. Többen pl. Kossuth Lajosnak tulajdonítják a tértivevény szó bevezetését.  1848 közepén megszűnt a Buda-Bécs gyorskocsi-járat, ezért ideiglenesen Buda-Pozsony között málhaposta-járatot rendszeresítettek. Ennek Pozsony előtti utolsó állomása Köpcsény volt, ahol a Budáról Bécsbe küldött leveleket, csomagokat gyorsfutár vette át, és vitte Pozsonyba, ahonnan azután vonaton szállították tovább Bécsbe.

A harcok eredménye szerint a magyar kormány hatásköre változó volt, amelyet a posták fölött gyakorolt. E nehéz helyzetben kellett a postáknak helytállni, és szolgáltatásukat megfelelő szinten tartani. Voltak postamesterek, akik nem tudtak magyarul, vagy a kialakult bizonytalan helyzetben nem vállalták a postai munkát. Nátly József nem tartozott közéjük. Ő 1848-ban otthagyta császári állását, és a magyar kormány szolgálatába lépett. A temesvári és eszéki postakerületek igazgatásával bízták meg. Ebből az időből sajnos csak néhány dokumentum áll rendelkezésünkre, jó lenne, ha kutatóink levéltárakból további részleteket tárnának fel. A ma ismert iratokból is megállapítható azonban, hogy a háborús viszonyok ellenére a hazai postai szolgálatellátás kellő figyelmet kapott. Több okirat Náthy József aláírásával maradt meg az utókornak. Június 10-én például Temesvárról küldött levélben tájékoztatta Kossuth Lajos pénzügyminisztert, hogy a kormány hivatalos lapjának, a „Közlöny”-nek a kezelésére és terjesztésére a posták felé intézkedett.

Minden postásnak különleges feladata volt a postában megrendült bizalom helyreállítása. Az előző években ugyanis nagyon sok kifogás merült fel a posta munkájával kapcsolatban: az előfizetett lapok késve, ronggyá olvasva, vagy egyáltalán nem érkeztek meg a címzettekhez. Gyakori volt a levéltitok megsértése is, az osztrák titkosszolgálat cenzúrázta a leveleket. Még Deák Ferenc is panaszolta, hogy volt olyan levele, melyet csak hónapok múlva és felbontva kapott meg. Voltak vármegyék, amelyek éppen ezért inkább saját futárszolgálatot működtettek.  A hibák megszüntetését a miniszter rendeletben írta elő. Megszigorította a levéltitok védelmét. Ekkor került beépítésre a postai eskü szövegébe a levéltitok tiszteletben tartása. Közben megjelent hazánk első hírlapszabályzata. Az 1848-as hírlapelőfizetők adataiból látszik, hogy hírlapterjesztés milyen jelentős súlyú volt a postaforgalomban.  Főleg Kossuth lapja, a Pesti Hírlap, a Március Tizenötödike és a Nemzeti Újság iránt volt vidéken is megfelelő kereslet.

A hadi helyzet következtében Nátly József 1848. november 15-étől Szegedről irányította a temesvári postakerületet. November végén rendeletben hívta föl a temesvári kerülethez tartozó postahivatalok figyelmét, hogy jelentéseiket, beadványaikat, elszámolásaikat egyedül csak neki küldjék meg. Ezzel a bizonytalanságban lévő posták munkáját jelentősen megkönnyítette. December 10-én levélben tájékoztatta az országos Honvédelmi Bizottmányt a hazai postamesteri hivatalok és levélszedőségek feladatairól és jövedelmeiről.

A szabadságharc alakulása miatt 1949 elején a kormány elhagyni kényszerült a fővárost, és Debrecenbe költözött. Budapestről a kormánnyal vezető beosztású postai főtisztek is érkeztek. A postaügyeket ettől kezdve Madarász László az akkori idők félelmes hírű rendőrigazgatója írányította. Madarász László január 12-én 6 pontos rendeletben tájékoztatta a postákat az időszerű tennivalókról, a legnagyobb felelősségről és a hazaárulás bűntettének kilátásba helyezéséről. Ugyanezen a napon jelent meg az a kormányintézkedés, amely a debreceni főposta-igazgatóság létesítését tudatja. Debrecenben falragaszok jelentek meg, amelyben felhívták a postások figyelmét, hogy 15 napon belül szolgálatra jelentkezzenek, és eddigi késésüket igazolják.

A cári sereg beavatkozása a szabadságharcba a kormányt távozásra késztette Debrecenből. Július 11-én Kossuth Lajos és a kormány Szegedre érkezett. Ekkor, a temesvári postaigazgatóként itt dolgozó és a szabadságharcot támogató Nátly József kapott megbízást a postaszolgálat országos irányítására. Az akkor már 32 éves postai múlttal, megfelelő vezetési gyakorlattal rendelkező Nátly nem volt könnyű helyzetben. A postai szolgálat ellátása nagy gondot jelentett a hadszínterek közelében. Nem volt távíró, távbeszélő, vasút is csak a főváros és Vác között járt.  A postai küldemények továbbításának egyetlen módja a lovas postakocsi és olykor a lovas futár volt. 1847. december 26-án Bécs és Pozsony között osztrák alkalmazottakkal nyílt meg Magyarország első távíró állomása, amelyben Bain féle delejtűs távjelző készüléket használtak. 1848. június 12-én Bécs visszahívta az osztrák alkalmazottakat, és Magyarország távközlési technika nélkül maradt. 1849 közepén, tekintettel a háborús viszonyokra, a postának a fő célja és feladata a tábori posták épségben tartása volt, annak érdekében, hogy e tábori posták útján az ország különböző tájainak a kormány székhelyével biztosított legyen a kapcsolata.

A háborús helyzet kedvezőtlen alakulása miatt 1849. augusztus 1-én a kormány, a képviselőház és a hadsereg elhagyta Szegedet, Aradra indultak tovább. Szegedre bevonultak az osztrákok, és augusztus 5-én, 155 évvel ezelőtt, Újszegeden és Újszőregen túlerejükkel megtörték a honvédsereg, az olasz és a lengyel légió ellenállását. A magyar csapatokat Dembinszki tábornok vezette, az osztrák császári fősereg parancsnoka pedig Haynau volt. A szőregi csata után Szeged és környéke számára véget ért a szabadságharc. Jó egy héttel később, augusztus 13-án Világosnál Görgey Artúr fővezér az oroszok előtt lette a fegyvert, és ezzel a kedvezően indult, reményeket keltő magyar nemzeti függetlenségi törekvések meghiúsultak.

Nátly József a szabadságharc után az ország elhagyására és törökországi emigrációra kényszerült. Hazatérte után a postánál már nem állhatott munkába, ezért más munka után kellett néznie. 1858 és 1868 között Újszentiván község jegyzője lett. Látásának fokozatos elvesztése miatt munkáját kénytelen volt abbahagyni. 1871. augusztus 5-én bekövetkezett haláláig állami kegydíjat kapott. Négy gyermeke született. Első házasságából született fia, Ede még apjának életében elhunyt. Második házasságából két fiú és egy leány származott. Leánya mindössze 4 évet élt, az apja foglalkozását követő József Gyula posta-felügyelő 75 éves korában, a gazdálkodó Géza Ferenc pedig 79 éves korában hunyt el. Nátly József leszármazottai a második világháború után a szentiváni németek kitelepítésével részben Németországba kerültek, részben ismeretlen helyre költöztek.

Ma az újszentiváni polgármesteri hivatal homlokzatán márványtábla örökíti meg Nátly József emlékét. Ezt olvashatjuk rajta:

„ÚJSZENTIVÁN JEGYZŐJE VOLT 1858-1868 KÖZT
NÁTLY JÓZSEF (1801-1871)
A SZABADSÁGHARC IDEJÉN ORSZÁGOS FŐ-POSTAIGAZGATÓ,
AZ ELSŐ SZEGEDI TÁJSZÓTÁR ÖSSZEÁLLÍTÓJA.
NÉMETNEK SZÜLETETT, ÉS A MAGYAR NYELV SZERELMESE LETT.”

Natly-Jozsef-emlektabla-Ujszentivan-P1130222

Böngésszen tovább!